2012. szeptember 15., szombat

közlekedj okosan - mert figyelek

Ezt nagyon élveztem, nagyon érdekes kommentek érkeztek az előző bejegyzésre, de az is igaz, hoyg engem nagyon érdekel, ki hogyan közlekedik, imádom megfigyelni az embereket, hogy ugyanolyan kontextusban ki hogyan viselkedik, de maga a kontextus mindegy is, csak most éppen a közlekedésről van szó.
Nem mondom, hogy nemzetkarakterológiai jegyekre következtethetünk belőle (hiszen ez ugyanolyan sablon, vagyis sztereotípia, mint bármilyen más általánosítás), mégis ...érdekes. Nagyjából az derült ki, hogy mi, magyarok nem állunk a mozgólépcső jobb oldalára (mert nem és kész. azt a szabályt szeretjük, amelyben értelmet látunk, hogy mi az értelmes szabály, azt pedig mi magunk döntjük el, ne mondja meg nekünk senki, hová álljunk, oda állunk, ahová akarunk), a bécsiek betartják ugyan, de lehet, hogy csak azért, nehogy szóba kelljen állni a másikkal (zavarukat, mely a renitensen bal oldalon állók keltenek bennük, nem is tudják kezelni, verbálisan semmiképpen nem, fú, ez nekem nagyon különös). 
Mivel a dolog régóta izgat engem (izgalmas az életem, na), eszembe jutott, hogy Párizsban* például lazán veszik ezt, általában a jobb oldalon állnak, tehát nagyjából követik a szabályt, viszont előfordul, hogy nem, de akkor sincs probléma,  a sietők szólnak, az állók félrehúzódnak, van kommunikáció a két fél között, mindenki megkapja a magáét, a siető a szabad utat, a rossz helyen álló a kérést, semmi feszültség.
Az olaszok teljesen mások, szerintem ők egyszerűen imádják a sorbanállást, sűrűn, vastagon, egymás mellett, nemigen tartják be szabályt, de ha ebben a tömegben valaki haladna előre, az is csak jó, mert akkor lehet intenzíven gesztikulálni, kiabálni, méltatlankodni, csakis jó dolog sülhet ki mindebből. Én egyébként mindig is úgy gondolok az olaszokra, hogy ha mondjuk a franciákat tekintem a barokknak, akkor az olaszok mindenképpen a rokokó, a lazaságnak egy kicsit már túlburjánzott változata.
Stockholm-ban viszont, na, ott rend van, állnak az emberek a jobb oldalon és nem emlékszem, hoyg ettől kényelmetlenül érezték volna magukat, szerintem ott a logika az úr, s mivel ez helyes és érthető(nek nyilváníttatott), betartják, nem értetlenkednek.
Brüsszelben és Amszterdamban csak a reptéren mentem mozgólépcsővel, akkora távolságok vannak, hoyg vízszintes  mozgólépcsők vannak a gyorsabb haladás érdekében, tehát ha valaki gyalogolni akar, megteheti a mozgólépcsőn kívül, azonban, ha mozgólépcsőn van és még ennél is gyorsabban** akar haladni, van helye, van tér, senki az útjába nem áll, tegye. Udvariasak, de közömbösek. (közömbösek, de udvariasak)
És az is eszembe jutott, hogy az egyik kedvenc könyvem ez,  már vagy 20 éve, talán érthető, hogy nem véletlenül, egy kicsit másról szól, ill.más a vizsgálódási szempont, a proxemika, azonban bármennyire is tiltakozunk, egészen különböző módon éljük meg, éljük be a teret, és ez minimum, hogy roppant izgalmas.


* itt azért meg lehetne állni, mert Párizsban a metró önmagában egy szociológiai vizsgálat tárgya lehetne (nyilván máshol is, de itt feltűnő volt), milyen állomáson milyen a közönség, ahogy halad az ember kifelé, egyre egzotikusabb emberek az utasok, ennek megfelelően a szabálykövetés egyre lazább)

** fizikai feladvány: ha adott egy 5 km/h sebességgel közlekedő ember, aki egy ilyen, mondjuk, 10 km/h sebességű vízszintes mozgólépcsőn megy 350 métert, eléri-e a 10 perc múlva felszálló gépét, ami 2500 méterre van tőle? és aki gyalogol szimplán? és aki csak áll a mozgólépcsőn? hm? ( a gép persze nem száll fel 10 perc múlva, de beszállni már nem tud)

15 megjegyzés:

  1. A könyv felkerült a kívánságlistámra a bookdepository oldalán :-)

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Ó, köszi, de ha angolul olvasok, legalább a tudásom is frissül. Amúgy nagyon jó az ajánlója, szerintem nekem való lesz. :-)

      Törlés
  3. Már az előzőhöz is szerettem volna írni, csak gondoltam így ismeretlenül maradok inkább csak az olvasásánál, de mivel látom, tetszik a téma, hát leírom, szerintem ez is "tetszeni" fog.
    Nagyvárosban lakunk, és gyalog viszem suliba, oviba a gyerekeket a legkisebb babakocsissal.
    Az eddigi kedvencem az volt, amikor állok a zebránál a hárommal, jelzem az átkelési szándékomat, miszerint az egyik lábamat megpróbálom a zebrára helyezni, nagy kegyesen lefékez az autós, int azzal a félreérthetetlenül megalázó intéssel a kezével, gyors átmegyünk, majd mikor még át sem értünk, tövig nyomott gázzal szinte súrolva a fenekemet elhajt mögöttünk - hogy aztán 15 méterrel odébb beálljon a pirosban állók mögé.
    Most szeptembertől viszont az új kedvencem az, amikor megyek a járdán a gyerekekkel, és igen, én igyekszem a jobb oldalon menni, sőt ha rollerrel vannak, akkor mindig mondom, hogy jobbra tartsanak, és nekem kell elrántani a gyerekeimet a száguldozó bicajosok elől. A lényeg az egészben, hogy a járda mellett van a kijelölt kerékpársáv... És azért nem hajtanak ott, hanem inkább a járdán száguldoznak veszélyeztetve más testi épségét, mert állítólag a kijelölt biciklisáv veszélyes...
    Gyalogosként az ember szinte néha hangyának érzi magát, főleg három gyerekkel.
    Ebben a biciklis dologban meg inkább csak az a veszélyes, hogy egy kisgyerek mozgását nem igazán lehet előre kiszámítani, mondván, majd kikerüli, mert egy hirtelen mozdulatváltással már a bicikli alá is kerülhet.
    Én is gondoltam már, hogy felhozom a témát, csak a férjem megemlített pár idióta gyalogos-os sztorit, amik meg őt, az autóst hozzák vészhelyzetbe, hát maradtam csendben.
    De igen, bosszantó, hogy mennyire nem törődünk egymással.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, ebben az esetben én nem vagyok megértő, mert ha jól megnézzük,itt is van szabály, csak éppen megint nem tartják be. baromira nem, ugye. :( ettől felmegy a vérnyomásom, mert ezek nem olyan esetek, amelyek elgondolkoztatóak (vagyis dehogynem), hanem vérlázítóak, és nem vigasztal az sem, hogy ha elütnek a járdán, akkor verhetem a betont, hogy de nekem volt igazam, ugye.

      elképesztő. egyébként mega férjednek igaza van, lehet mondani autós/motoros!/, bicajos és gyalogos sztorikat is,a mi viszont engem abban erősít meg, hogy mi magyarok, azokat a szabályokat tartjuk be, amit mi magunk jónak, érdekeinknek megfelelőnek tartunk. a többire meg teszünk és megindokoljuk a cselekedeteinket.

      (vissza ne tartson az, h még ne kommenteltél,örömem lelem az újakban nagyon!)

      Törlés
  4. fú,én nagyon szeretem, pont erről szól, hogy ki hogy lakja be a teret, ki mennyire zsúfoltan él (nemzetekről van szó), ki mennyire megy közel a másikhoz beszélgetés közben, ki tart három lépés távolságot, stb. fényképekkel!

    de én a szociológiát alapvetően imádom.

    VálaszTörlés
  5. jajjj,ugy nem ertem a bal oldalon allokat;) foleg,mikor nincs is tomeg es nem kell 200 embernek felkaszalodni a mozgora egyszerre...es mindig olyan megvet pillantasokat vetnek ram,ha el szeretnek menni vki mellett;( hat hogy mereszelem h sietek..v mit kepzelek en h igy probalom letudni a napi testmozgast,szegyen gyalazat! a legrosszabb hogy az van felhaborodva,aki a hulye:D

    VálaszTörlés
  6. na, tessék.és akkor új szempontként ( a sietés mellett) bekerült a testmozgás is. teljesen értem a kommentet!

    én meg továbbra is a miét ne, ha lehet? mellett teszem le a voksom.

    VálaszTörlés
  7. Uristen,elolvastam az elozo bejegyzes kommentjeit..mit fogok en kapni itt az elozo par soromert;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mit kapnál? értelmes emberek vannak itt, akik új szemszögből nézik ugyanazt a dolgot. még jó, h megszólaltál!

      te nem vagy véletlenül az én gyerekem??

      Törlés
  8. Konfliktuskerules mesterfokon?De,asszem a te gyereked vagyok;)

    VálaszTörlés
  9. ööööö... ez nem képes beszéd ám,tényleg én testem,én vérem:D

    VálaszTörlés
  10. Vízszintes mozgólépcső = mozgójárda. :D

    És még hozzátenném, hogy nem azt a szabály tartjuk be, amit mi jónak tartunk, hanem csak azt, ami nekünk hasznos, és csak akkor. Ha mi sietünk, akkor a másik a hülye, hogy beáll az útba, ha meg valaki más rohan, és esetleg megkér, hogy álljak arrébb, akkor is ő, persze. De itt jön még az, hogy ha rohan is, és én nem veszem észre, azért meg lehet szólítani, mielőtt fellökne, vagy lesodorná rólam a hordozóban lévő gyereket...

    VálaszTörlés
  11. Csak halkan jegyzem, meg vidékiként ritkán járok metrón, ha igen akkor az utóbbi években a férjem kísérem orvoshoz... a legkevésbé jut eszembe, hogy jobb oldalra álljak. Más foglakoztat abban a pillanatban.
    Ja, és halmozottan hátrányosként rejtett balkezes vagyok, tehát automatikusan balra állok. Úgy tudok biztonságosan kapaszkodni.
    De a mozgólépcsőn járkálással meg tud takarítani kb 10 másodpercet a delikvens, amit egy cigire gyújtással sokszorosan elveszteget
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. narocsi, nem kell halkan megjegyezni, nálam lehet ellentmondani, lehet hangosan is vitázni, az a jó, ha meghallgatjuk egymást. nekem pl. most az jutott eszembe, hoyg igen, van ilyen is, amikor rohan, hoyg cigizhessen, de miért ne tenné meg? ő baja. másrészt meg nem csak ilyen van, s azt kívülről nem állapíthatjuk meg, miért is rohan. mint ahogyan azt sem, hogy valaki rejtett balkezes, ugyebár, s azért áll a bal oldalon.

      csak azt szeretném, ha nemcsak azok kapnának felmentést, akik a bal oldalon állnak, hanem azok is megértést, akik haladni akarnak. ne legyenek már ennyire elítélve szerencsétlenek. ez nem rád vonatkozik, hanem összegeztem.

      Törlés